Az esti durcáskodásom eléggé lefárasztott, így mikor behuppantam a puha párnák közé, szinte azonnal elnyomott az álom.
Esti látomásom most kimondottam egy tündérmesére hasonlított. Semmi boszorkányság, semmi csúfolódás, vagy kirekesztettség.
Az álmom a legcsodásabb és leghelyesebb fiú körül forgott.
Minden rózsaszín volt és ragyogó. Mint egy prizma a lámpa fénye előtt. Álomszerű, boldogságot sugalló.
Ugyan konkrét dolgokat nem láttam, csak néhány bevillant képet, szavakat…
Magamat láttam, ahogy Liam ajkát csókolom, kezem érzékien beletúr barna hajába…
A gyomrom beleremegett a látottakba, a testem pedig felforrósodott – és biztosan állíthatom, hogy nem a meleg takaró miatt.
A következő képen Liamet öltönyben láttam, magamat pedig fehér, fodros-csipkés ruhában.
Épp az esküvőnket képzeltem magam elé!?
A következő pillanatban felpattant a szemem, és eszeveszett gyorsasággal ültem fel az ágyban.
Nem olyan volt, mintha egy rémálomból ébredne az ember, naná, hogy nem.
Csodálkozva meredtem magam elé, holott semmi más nem láttam, mint a teljes sötétségbe burkolt éjt.
Tényleg nagyon meleg volt, tehát nem csak a szívem melegét éreztem, amit a mesébe illő álomkép váltott ki belőlem.
A szám teljesen kiszáradt, ezért a komódomon elhelyezett Evianért nyúltam. Nem sokon múlott, hogy leverjem a lámpámat.
Nagyokat kortyoltam az éjszaka alatt felmelegedett vízből. A hűsítő kortyokat szinte éreztem lecsorogni forró torkomban.
A forró, nyári éjem forgolódások és kortyolások közepette telt el.
A reggeli zuhany talán még sohasem esett olyan üdítően jól, mint azon a reggelen.
A suliba érve azon tűnődtem, hogy vajon még kiket hívott meg Liam a bulijára, Gondolom, Britney-éket kihagyta a listáról. Ők sem tartoztak a kimondottam menők közé, csak úgy, mint én. Viszont Kenny, úgy látszik, már az első nap sikerrel csatlakozott a „legfelső rétegekhez”.
Ahogy felszálltunk a buszra, ő már ment is hátra ahhoz a pár sráchoz, akik saját kocsi híján kénytelenek voltak a buszon sínylődni. Micsoda alantas helyzet! – mosolyogtam el magam. – Sosem bírtam az ilyen embereket. Túlságosan el vannak szállva maguktól.
Jómagam megint csak a Leila mellett árválkodó ülésre huppantam le, és reggeli híján rögtön elő is bányásztam az otthonról elcsent hatalmas csokirudat., majd a lányok felé fordultam.
- Kértek? – bontottam ki az édességet a celofánból.
- Fogyózok – jött a válasz Britey-től, amit nagyon nem értettem, mert az alakja csodás volt.
Miután Nickyt és Leilát megkínáltam, Britney-hez fordultam. – Nem mondod komolyan? Tök jó az alakod!
- Nem hinném. Az utóbbi napokban nagyon elengedtem magam, és mivel van egy srác, aki nagyon megtetszett, bomba formában kell lennem, hogy meghódítsam.
A csokin nyammogva elvigyorogtam magam.
- Na, így már érthető. És, ki a srác?
A ballomon ülő Leila majd megfulladt a visszatartott nevetéstől. – Khm… ki nem találnád… - mondta, mire Nicky nagyokat pislogott a busz hátulja felé.
Egyből levágtam a szitut.
- Na neee! – mordultam rá Britre. – Mondd hogy nem a tesóm az! Kérlek, mondd hogy nem ő!
- Jaj, Camil, nem tehetek róla! Annyira jóképű!
- Ja, és a mi drága barátnőnk meg szeretne bízni téged egy kis feladattal a sikere érdekében… - kacsintott rám Nicky.
- Nicky, kuss, oké? Ez nekem nagyon fontos! – így Britney.
- Jó, jó, értem én. De inkább Camilt kéne meggyőznöd erről – bólogatott magabiztosan Nicky.
- Brit, bökd ki mit szeretnél – mondtam neki, habár már sejtettem mi lesz a kérése.
- Oké. Szóval… azt szeretném, ha beszélnél a bátyáddal az érdekemben. – nézett rám irulva-pirulva.
Abbahagytam a csoki majszolását, mert kötelességemnek éreztem figyelmeztetni Britneyt Kennyről. Azt nem mondhattam el neki, hogy ő nem szokott randizni, mivel boszorkány, és vannak olyan tulajdonságai, illetve képességei, amik miatt nem lehet kapcsolata egy lánnyal sem, ezért azt mondtam neki, hogy mivel Kenny inkább a menőkkel van egy hullámhosszon, ezért nagy valószínűséggel a menők közül is választ majd magának csajt.
Hogy megbizonyosodjak róla, hogy Brit igazat ad nekem, ezért a monológom végére függesztettem ezt is: - Nézd Britney, ismerem annyira a bátyámat, hogy ezt tudjam róla. Az előző suliba is ez volt a helyzet, szóval higgy nekem.
Nagyon utáltam magam, hogy ilyenre kellett vetemednem, de ez még mindig jobb választás volt annál, mint hogy hiú reményekbe kergessem a lányt.
Britney arca látványosan elszomorodott.
- Adsz abból a csokiból?
Én pedig merő együttérzésből letörtem neki egy jókora darabot XXL-es édességbombámból.
*
Ezek után egészen a negyedik órai szünetig nem történt velem semmi említésre méltó.
Épp a szekrényem kódját tekergettem be, mikor egy árnyék vetült elém, én pedig meglepetten fordultam hátra.
- Szia – mosolyodott el melegen. – Mondtam, hogy még beszélünk.
- Liam – megigézve suttogtam magam elé a nevét, ami a következő pillanatban teljes idétlenségnek tűnt. El is pirultam.
- Szóval emlékszel a nevemre – vigyorgott. – Ez jó jel – most már szabályosan vissza kellett tartania a nevetést.
- Mm… - próbáltam valami értelmeset kinyögni, de ehelyett csak egy pirulós, szemlesütött mosolyt tudtam produkálni. – magamon nevettem, és az idétlen helyzeten, ami kialakult köztünk. Tegnap is hasonlóképp mutatkoztam be neki a tanteremben, amikor ledermedve bámultam. Ezek után biztos, hogy egy hibbant tyúknak tart, aki nem akarja elhinni, hogy Vele beszélget. Így is volt.
- Fura egy lány vagy. – mondta az arcomat fürkészve.
Nekem mondod!?
- Sajnálom… nem tudom mi van velem… másokkal nem viselkedem úgy mint egy gyogyós – na szép. Bravó Camil, most vallottad be neki hogy teljesen belé zúgtál.
- Nem gyogyósnak mondanám. Inkább édesnek.
Édesnek!? Éreztem, hogy a térdeim összerogynak. Minden erőm elszállt, csak az előbb elhangzott szavaira tudtam koncentrálni. Édesnek tart. Liam édesnek tart engem.
Ha az a két erős kar nem fonódik abban a minutumban a derekam köré, már a földön lennék.
- Hé, jól vagy? Csak azt ne mondd, hogy ez is miattam van – villantott rám egy szexis félhold-mosolyt. Komoly erőfeszítésekbe került, hogy ne vessem rá magam ott, mindenki előtt. Megbódított a testéből felém áradó férfias illat, és az, hogy erős karjain kirajzolódtak az inak, ahogy szorosan magához húzva próbált talpon tartani. Egy férfi sem volt még rám ilyen hatással. Annyira közel húzott magához, hogy éreztem a teste melegét, melleim a mellkasát érintették, szinte még a szíve lökéseit is éreztem. Csak két vékony ruhadarab választotta el a testünket. Eszeveszett vágyat éreztem. Csókolni akartam, mint álmomban. Soha el nem engedni, de nem tehettem. Még nem. Nem is ismerjük egymást, és én nem vagyok olyan lány, bármennyire is „olyan” akartam lenni abban a kósza pillanatban.
Egymás szemébe nézve álltunk ott, de én egy apró torokköszörüléssel véget vetettem ennek. Végét kellett vennem a dolognak, mert nem tudtam, mennyi ideig bírnék még magammal.
- Bocs, ne haragudj – húzódtam el tőle. – Talán azért gyengültem el, mert ma még semmit nem ettem… - hazudtam. – Köszi, hogy megfogtál – kapkodtam ki eszeveszett gyorsasággal a következő órára való holmikat a szekrényemből, majd bezártam.
- Cam…
- Mennem kell. Akkor este a bulin. Gondolom Kenny tudja a címet, szia – az utolsó szavaimat már menet közben intéztem felé. Nem állhattam meg, mert észrevette volna kipirult arcomat, és meghallotta volna eszeveszett szívem dobogását. Lehetetlen – tudom. De akkor is. Féltem felfedni előtte az érzéseimet, még magam előtt is szégyelltem, hogy mennyire kívánom ezt a fiút.
A tanterem helyett a lánymosdóba rontottam be.
